Röpke kritika: Ragadozó madarak (Birds of Prey)

Na, ezt a filmet nagyon vártam, ám szerencsémre sosem volt időm megnézni. Viszont ezt a hiányosságomat a napokban pótoltam. A Suicide Squad legnagyobb pozitívuma Harley Quinn karaktere volt, Margot Robbie tökéletes alakítást hozott a bűnözőbohóc barátnőjeként, így adva volt, hogy előbb-utóbb legyen egy Harley Quinn-film is. Ami idén meg is történt.

A lényeg, hogy Robbie továbbra is tökéletes választás erre a szerepre, viszont Harley Quinn hiába emancipálódik sikeresen a film cselekménye során, karaktere nem kap elegendő mélységet, vagy épp megfelelő ívet. Talán kevésbé lesz „rossz karakter”, de többet is ki lehetett volna hozni belőle. Ráadásul úgy, hogy pont Quinn túlzott központisága miatt a többi figura szinte csak asszisztál. Pedig a filmben vannak olyan szereplők, akikkel többet lehetett volna kezdeni, pl. Vadásznő, vagy éppen a Fekete Kanári. De például Fekete Maszk karaktere sem kap mélységet, így egy lapos, unalmas főgonosz lett belőle. Több potenciál volt a filmben, és nem azt mondom, hogy rossz lett, viszont sokkal többet vártam.
Magát a filmet is Quinn narrálja a maga beteg humorával és csapongó stílusával, viszont ez bármennyire is jó, meg ötletes, újnak nem egyáltalán nem hat, mivel korábban is láttunk hasonló szuperhősfilmet (lásd: Deadpool).
Az akciójelenetek viszont nagyszerűek, jól megkoreografáltak. A végső csata pedig kifejezetten ötletesre sikeredett. De ehhez Chad Stahelski is nagyon kellett, aki korábban olyan filmeken dolgozott, mint a John Wick, a Deadpool 2. és a Mátrix-trilógia.
Átlagosnál kicsit jobbra sikerült a Ragadozó madarak, és nem is ez lett a DCEU legrosszabb alkotása, viszont sok újat nem mutat a zsáneren belül. Pedig az esélye megvolt rá!