Kritika: A győztes gól (Next Goal Wins)
Csak egy gól!
Taika Waititi a legutóbbi Thor-filmmel, a Szerelem és mennydörgéssel csúnyán leszerepelt, bár én továbbra sem értem, hogy miért pont ott telt be a pohár a Marvel rajongóknál, amikor a Thor: Ragnarök ugyanolyan ripacskodás volt, sőt már az is csorbított Thor jellemén. Mindenesetre Waititi munkásságát nem az előbb említett filmeken keresztül – melyeket saját bevallása szerint csak a pénz miatt vállalt el – kell elemezni. A rendező érdemeit sokkal inkább a személyesebb, művészibb alkotásain keresztül lehet megérteni. Számomra Waititi legjobb filmje a Jojo nyuszi, ugyanis abban olyan sok műfaji elem keveredett és olyan jól lettek adagolva, hogy végül egy remek alkotás született belőle.
Waititi A győztes góllal tulajdonképpen a gyökerekhez nyúlt vissza. Mostani filmjében a dráma és a vígjáték elemeit vegyíti, ezen felül pedig a sportfilmekből ismert klisék is visszaköszönnek, noha a legtöbb esetben kifigurázva.
A történet Amerikai Szamoa futballcsaptát mutatja be. A csapat jelenleg a padlón van (szó szerint), viszont továbbra is elhivatottak. Pont megüresedik az edzői poszt, így a Labdarúgó-szövetség Thomas Rongent (Michael Fassbender) bízza meg azzal, hogy egyenesbe rúgja a csapat hírnevét. Thomas remek és híres edző, viszont dühkitörései vannak, és a legutóbbi szezonban csúfosan leszerepelt, így Amerikai Szamoán kell megtalálnia önmagát és célját.
A győztes gól igaz történet alapján készült, bár ahogy a film bevezetőjében is elhangzik, a sztori ki lett színezve, ettől függetlenül egy pozitivitásban gazdag történetről van szó. Ugyan az egész cselekmény görbe tükröt tart Amerikai Szamoa népe elé, de teszi mindezt úgy, hogy közben mégsem sérti meg őket, hanem együtt nevetünk velük. Nem csak a csapat, hanem a sziget összes lakója humorosan van bemutatva. Távol vannak a nagyvilágtól, a saját szabályrendszerük alapján élnek, mindazonáltal így is van mit tanulni tőlük. Nem csak az elhivatottságot, a kitartást, hanem az elfogadást és az összetartozást is. Szép üzenetet hordoz a film, noha a rendezőtől már megszokott bohókás keretek közt tálalva; és úgy érzem, több ilyen film kell, mint amilyen A győztes gól is. És senkit se ijesszen meg, hogy a hazai promóciós anyagokon a 18-as korhatár besorolás látható, ugyanis ez csakis az NMHH új szakmai útmutatójának köszönhető: a filmben van egy LMBTQ karakter is. A dolog pikantériája viszont az, hogy a film egyáltalán nem hordoz propagandának titulálható üzenetet, ráadásul Thomas, az edző Jaiyah (Kaimana) személyét egyáltalán nem részesíti különleges bánásmódban, sőt neki is pont oda szúr, ahol a legjobban fáj. Jogvédők már kifogást is emeletek a film ellen, mert túlontúl bántó vicceket engedtek meg a transznemű karakterrel szemben. Szóval nem ez az alkotás lesz az, ami miatt valaki a nemváltoztatáson kezd el gondolkodni.
Mindezektől függetlenül Waititi új alkotásából hiányzott valami, ami annak idején a Jojo nyusziban megvolt. Michael Fassbender hiába alakít remekül, az a bizonyos plusz most elmaradt. Ami talán annak is köszönhető, hogy ugyan megértem az alapkoncepciót, azaz a műfaji klisék kifigurázása, viszont ettől nem lett több vagy jobb A győztes gól. Ugyanazon a megszokott metóduson van végigvezetve a néző, amit már unalomig ismer. Az sem a film előnye, hogy Jaiyah karaktere nincs megfelelően ábrázolva, pedig a történet többször tesz rá utalást, hogy ő inspirálja a csapatot. Viszont azt a nagy inspirációt nem nagyon láthatjuk, ráadásul a cselekmény elején Jaiyah folyamatosan késik az edzésekről, nem törődik semmivel, aztán hirtelen ő lesz a második főszereplője a filmnek, a végén pedig a csapat kapitánya is. Míg Thomas edző megfelelő fejlődési íven megy keresztül, addig ez Jaiyah karakteréről nem mondható el.
Aki látott már Taika Waititi filmet – a Thor-filmeken kívül – az nagyjából sejtheti, hogy milyen élményt fog nyújtani A győztes gól. Viszont akitől idegen a rendező munkássága, annak is érdemes egy próbát tennie, hiszen egy pozitív mondanivalóval bíró műről van szó, jó sok butácska karakterrel, akik szerethetőek a maguk módján.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.