Kritika: Lisa Frankenstein

Halottnak a csók. De tényleg!

A Lisa Frankenstein az idei év egyik legnagyobb meglepetése! Pedig az előjelek nem voltak túl kecsegtetőek: a film marketingje nem volt erős, az előzetes egy gagyi szerelmes tinihorror katyvaszt sugalmazott, ráadásul az Egyesült Államokon kívül csupán egy maroknyi ország vállalkozott arra, hogy moziba szállítsa Zelda Williams (Robin Williams lánya) filmjét. Most, hogy láttam a végeredményt, bátran ki merem jelenteni, hogy a hazai forgalmazónak megérte vállalnia a kockázatot.

Zelda Williams elborult rendezői víziója mellett kellett egy még elborultabb forgatókönyvíró is: Diablo Cody. Kettejük összeeresztése pedig egy olyan mesterien megalkotott művet eredményezett, ami nemcsak vicces, de szórakoztató és pofátlan is egyben. A Lisa Frankenstein egy modern alkotás, ami képes volt szembemenni a trendekkel, és bár lehet, hogy a csomagolása nem túl meggyőző, de az underground kinézet alatt ott lapul az a plusz, amitől kiemelkedik azokból a zsánerekből, melyekből merít.

A Lisa Frankenstein a '80-as évek végén játszódik. A cselekmény középpontjában Lisa (Kathryn Newton) az introvertált tini áll, aki nemrég veszítette el édesanyját. Noha ő maga még nem dolgozta fel az anyja elvesztését, édesapja máris új párt talált magának.
Lisa tipikusan az a lány, aki nem szeret a középpontban lenni, jobban szereti a magányt, mint a társaságot. Kedvenc hobbija az, hogy kijár a város agglegénytemetőjébe, különösen az egyik sírhoz, mely oly fontos a számára. Egy viharos esetén azt kívánja, hogy bárcsak megismerné azt, aki a föld alatt lapul, és hát... kívánsága meghallgattatik.

A film csúcspontja Kathryn Newton és Cole Sprouse alakítása. Utóbbi olyan jól hozza az életre keltett teremtményt, hogy öröm nézni. Kathryn is lubickol a szerepben, ráadásul míg a történet elején egy szótlan csajt alakít, addig a lény életre keltését követően egyre jobban bontakozik ki a karaktere, és hirtelen egy extrovertált személyiséggé növi ki magát. A film humora is sokszor betalál, és ugyan nem mindegyik poén üt, de szerencsére ez ritkán fordul elő. A '80-as évek hangulatát is remekül hozza a film. Mind a díszletek, mind a ruhák (Lisa ruhái egytől egyig a kor divathullámait adják vissza) nagyon jól el lettek találva. Lisa és az életre keltett srác románca furcsának tűnhet, de végül a cselekmény megadja a két szereplő között dúló románc báját. Szóval még romantikus filmként is hatásos.

A Lisa Frankenstein egy meglepően jó mix. Cselekménye pörgős, karakterei a maguk módján szerethetőek. Egy olyan agymenés, ami nem hullik darabjaira, szépen építkezik, és ugyan fordulatokat nem tartalmaz, mégis egy üdítően friss mozis élményt kínál. Aki szereti Tim Burton munkásságát, vagy épp a bizarr horrorfilmeket, melyek vegyítve vannak egy kis romantikával, azoknak bátran ajánlom a filmet, de mindenki másnak is, mert tényleg érdemes adni neki egy esélyt.