Kritika: Az első ember (First Man)
Kis lépés egy embernek, de hatalmas ugrás az emberiségnek.
Damien Chazelle a Holdra küldi Ryan Goslingot, hogy eljárja a Moonwalkert és énekeljen. Na jó, nem. Chazelle ugyan idáig zenés témájú filmeket rendezett (Wihplash, Kaliforniai álom), most viszont más műfajban szerette volna kipróbálni magát. Mondanom sem kell, jó nagyot álmodott a rendező úr. Filmjének forgatókönyvéért az Oscar-díjas Josh Singer (Spotlight: Egy nyomozás részletei) felelt, valamint a szerződtetett színészek sem harmadrangúak. S ugyan egy jól ismert történetről van szó – az első holdra szállásról –, ezidáig ilyen nagy volumenű játékfilm még nem készült róla. Bár dokumentumfilmek, valamint tévéfilmek már többször körbejárták az eseményeket – és az azokat övező összeesküvés-elméleteket – a nagy vásznon mégse mutatkozott be teljes egészében.
Az első ember (First Man) - a magyar hangok
A 6 Oscar-díjas sikerfilmjük, a Kalifornia álom után Ryan Gosling és a rendező Damien Chazelle újra összefogtak: filmre viszik a lebilincselő történetet, amelynek középpontjában a NASA missziója áll, hogy embert küldjenek a holdra. A zsigeri, szubjektív krónika Neil Armstrong 1961 és 1969 közti időszakára koncentrál, és James R. Hansen könyve alapján készült. A film feltárja, milyen áldozatokat követelt Armstrongtól és a nemzettől a történelem egyik legveszélyesebb küldetése.
A forgatókönyvet a Spotlight: Egy nyomozás részletei Oscar-díjas forgatókönyvírója,
Josh Singer jegyzi.
