Kritika: A mumus (The Boogeyman)

Óda a szekrényünkben meglapuló szörnyhöz.

A Rob Savage által rendezett művet a legegyszerűbben úgy tudnám jellemezni, hogy egy korrekt horror, ami rávilágít arra, hogy továbbra is jó King-adaptációkat nézni, ugyanis leköti az embert, okoz pár feszült pillanatot, viszont ahogy múlnak a napok, egyre inkább homályba vész a film élménye.

A mumus (The Boogeyman) - a magyar hangok

A tizenhat éves Sadie és tíz esztendős húga, Sawyer nehezen emésztik meg édesanyjuk közelmúltbeli, tragikus halálát. Apjuk, Will Harper igyekszik mindent megtenni értük, ám mégis képtelen közel kerülni hozzájuk akár érzelmi, akár pszichológiai szinten. A sikeres házi prakszist vezető lélekgyógyász kudarca, hogy szóra bírja őket a súlyos veszteségről, csak tovább lazítja amúgy is megtört családjuk összetartó erejét.

Egy nap titokzatos új beteg, Lester Billings toppan be váratlanul otthonukba, hogy kiönthesse szívét gyermekei gyötrő haláláról. Akad azonban valami, amit hátrahagy: egy gonosz jelenlét, ami a sötétben leledzik és áldozatai szenvedéséből táplálkozik. Sadie és Sawyer egy sor iszonyatos dolgon megy keresztül a természetfeletti lény miatt, Will pedig egyszerűen képtelen hinni lányainak, s ezzel családja pusztulását idézheti elő.