Kritika: Hóember (The Snowman)

Vérfagyasztóan unalmas.

A skandináv krimik elég felkapottak lettek az utóbbi években, nekem is volt szerencsém hozzájuk. Sőt pont Jo Nesbø nevével fémjelzett művek voltak. És amiket az írótól olvastam, bár nem mondanám, hogy rossz regények voltak, egyiktől sem estem hanyatt. Persze ez mind ízlés dolga, de nekem csak egyszer olvasható volt mindegyik. Sajnos a Hóember pont kimaradt, de amikor megtudtam, hogy készül egy Nesbø mű adaptációja, egyből megörültem neki. Főleg a környezetváltozás miatt. Végre egy olyan krimi, ami kilép a mocskos város és az agglomerációja adta koszos utcákból, sikátorokból, és egy olyan helyszínre merészkedik, ami nem nevezhető még a műfajon belül se mainstreamnek.

A történetről nagy vonalakban annyit, hogy Harry Hole (Michael Fassbender ) a nagyhírű nyomozónak egy újabb ügyet kell megoldani. Próbálja ezt úgy kivitelezni, hogy a magánéletben megmaradt fontos személyeket se hanyagolja. Ám az ügy egyre jobban bonyolódik, a gyilkos egyre több hullát hagy maga után, s míg ezzel együtt egyre több hóember épül, addig a szálak összekuszálódnak és a megbízható társak felé táplált bizalom is meginog.

Nem is köntörfalaznék tovább, inkább a lényegre törtök: a Hóember című film egy teljesen átlagos alkotás lett. Bár jobban sikerült, mint az idén bemutatott magyar krimi, a Tökéletes gyilkos, de azért így is sok kívánnivalót hagyott maga után, kezdve a kusza, nem jól kibontott történetszálakkal és az unott színészi alakításokkal. És igen, még Fassbenderen is látszódott, hogy unta az egészet. Bár így is az övé a legjobb alakítás a filmben, de az arcáról leolvasható, hogy a francba kívánja a filmet. Ja, és ha már karakterek, akkor megjegyezném, hogy egyikkel se lehet azonosulni, sőt érzelmi kapcsolatot kialakítani sem, ami szerintem nagyon kínos a film történetét nézve. Ráadásul nem egy gyors tempójú moziról van szó, szóval mindenki készüljön fel rá, hogy igencsak vontatottan halad előre, de legalább a film vége már izgalmasnak mondható.
Hiába a lassú történetvezetés, mint korábban említettem, a mellékszálakkal a film nem bánt túl kegyesen. Ráadásul teljesen kiszámítható a cselekmény. Lehet, sőt biztos, hogy az eredeti mű jobb, de valami eszméletlenül trehány módon dolgozták fel. Érződött egy-egy mozzanaton, hogy ezzel valamit akarnának kezdeni a készítők, de valahogy mégse jött össze nekik és hagyták az egészet a levegőben lógni.

Nagyon csalódottan jöttem ki a teremből. Naivan azt hittem, hogy ha már a történet gagyi lesz, akkor a színészi alakítások valamennyire megmentik a filmet, de sajnos nem így lett. Sőt Val Kilmerre rossz ránézni, hogy mi lett belőle. J.K. Simmons meg annyira keveset van jelen a vásznon, hogy róla igazából érdemben nem is lehet nyilatkozni. Viszont hogy ne kizárólag csak a negatívumokról írjak: a film látványvilága gyönyörű, ez főleg a szép norvég tájnak illetve Dion Beebe operatőrnek köszönhető, aki megfogta a táj szépségét és ridegségét is. Viszont itt el is fogynak a pozitívumok. Csalódott vagyok, hogy már megint egy krimi, ami balul sült el. Persze még nincs vége az évnek, lesz még Budapest Noir, meg Gyilkosság az Orient expresszen... Bár az utóbbit nem értem, hogy minek kellett újra megfilmesíteni, de lesz, szóval van még remény, hogy idén egy jó, a műfajhoz méltó krimit is kapunk.