Kritika: Keresés (Searching)

Aki keres, az talál. De milyen áron?

A Keresés már az első előzetesével felkeltette az érdeklődésemet, mivel olyan formabontó módszert választott, amivel idáig csak horrorfilmek éltek a nagy vásznon, így kíváncsi voltam, hogy a thriller műfaj mennyit tud kamatoztatni az új megközelítésből. A kíváncsiságot tovább növelte az is, hogy a külföldi kritikusok többnyire pozitívan írtak a filmről. Most, hogy magam is láttam, úgy érzem, hogy felemás élményt kaptam.

Margot (Michelle La), a 16 éves lány egy napon nem tér haza. Az édesapja, David Kim (John Cho) egyre türelmetlenebbé válik, így a rendőrséghez fordul. Azonban a rendőrség is tehetetlen, ezért David úgy dönt, hogy maga is kutatásba kezd, és bemerészkedik arra a területre, ahol utoljára látta a lányát: az internetre. És ahogy egyre mélyebbre ás az adatok között, úgy válik egyre bonyolultabbá, hogy mégis mi történt egyetlen lányával.

A rendhagyó megoldás, hogy lényegében az egész cselekményt különböző számítástechnikai eszközök szemszögéből, illetve laptop monitorokon keresztül láthatjuk, az újdonság erejével bírt. Sőt a vágásokat és a napszakok közötti váltásokat is kifejezetten ötletesen sikerült megoldaniuk a készítőknek. Így, ha a technikai részét nézzük, akkor a Keresés tényleg tökéletes film.
Azonban a legnagyobb baja, hogy a thriller műfajon kívül más zsánerekbe is beletenyerel, és ez sajnos nem áll jól neki. A cselekmény felvezetése igen döcögősre sikeredett, drámaként pedig elég gyengén teljesít, ami azért van, mert túlságosan el van nyújtva a filmnek ez a szála. Viszont egy-két poént is megengedett magának, amik nem feltétlenül sültek el rosszul, mert a generációk közötti különbséget akarták ezzel a készítők érzékeltetni, csak ahogy Margot eltűnése egyre súlyosabb ügyé válik, úgy egyre jobban megkérdőjeleződik fontosságuk.

Ellenben a film igen sok tanulsággal szolgál és nagyon sok érdekes témát feszeget, miközben egy komplex történetet képes elmesélni. Tökéletes képet kapunk arról, hogy a média hogyan csinál bűnbakot egy emberből, illetve nem egyszer láthatjuk, hogy ha az internetet nem a megfelelő módon kezeljük, bizony az adataink rossz kezekbe kerülhetnek. És a legfontosabb, hogy nem minden az, aminek látszik, és ez hatványozottan igaz a virtuális térben.

A film bravúrja nem maga a történet, mert bár van benne fordulat, rám mégsem hatott olyan erősen, viszont a jellemábrázolásban remekel. Ahogy David, az apuka napról napra küzd azért, hogy megtalálja a lányát és ezért képes minden követ megmozgatni, pazar módon van ábrázolva. És természetesen felmerül a kérdés is a nézőben, hogy ő vajon meddig menne el egy hasonló helyzetben? A tettlegességig, vagy csak ülne egy helyben és nyugtatgatná magát, hogy minden rendben lesz?
Ami egyrészt jó, mert szerintem fontos, hogy egy filmnek legyen mondandója és a megnézése után is gondolkodjon az ember azon, amit látott. A gond csak akkor kezdődik, amikor ezt filmnézés közben teszi, mert az alapcselekmény nem köti le. Ugyanis bármennyire is formabontó megoldást használ a Keresés, ettől nem lett jobb thriller.

A narratívája közepesre sikeredett, és olykor leül a cselekmény, aminek köszönhetően előfordulnak unalmas jelenetek. Persze az egymásra pakolt fordulatok a mérleg nyelvét azért pozitív irányba billentik, de bennem az összkép mégis hagyott némi rossz szájízt.
Elsősorban azoknak ajánlom a Keresést, akiket az előzetes felcsigázott és ilyen megvalósítású filmet még nem láttak nagy vásznon. Nekik érdemes egy próbát tenniük vele.