Kritika: Toy Story 4.

A trilógián túl...

Ambivalens érzésekkel vártam Woody és a többiek legújabb kalandját. A harmadik rész szerintem tökéletes lezárása volt a Toy Storynak, de végül a stúdió úgy döntött, hogy folytatni szeretné az életre kelt játékok történetét.
Amivel alapvetően nincs is baj. A videójátékok világából említenék két sorozatot, melyek releváns példaként szolgálhatnak: mind az Uncharted, mind a God of War játéksorozat meg tudta mutatni azt, hogy igenis van élet a harmadik rész után, és olyan folytatást tettek le az asztalra, hogy a rajongók széles körét ki tudták vele elégíteni. Filmek terén pedig ott van a Mad Max, amire sokáig szintén csak trilógiaként hivatkozhattunk, aztán 2015-ben egy olyan folytatást kapott, amitől én személy szerint a Valhallában éreztem magam.

Mindazonáltal az elmúlt három év Pixar-folytatásai valahogy nem sikerültek annyira kimagaslóan. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy rosszak lettek volna, de sem a Szenilla nyomában, sem A hihetetlen család 2. nem tudta felülmúlni az előző részt. Egyedül a Verdák 3. része volt az, ami jobban sikerült, viszont itt meg kell jegyezni, hogy a Verdák esetében nem is volt olyan magasan a léc. Szóval bármennyire is szeretem, sőt a gyerekkorom meghatározó élménye volt a Toy Story franchise, legbelül azért tartottam attól, hogy egy felesleges folytatásról lesz szó.

A történetről nagy vonalakban annyit érdemes tudni, hogy Bonnie egy nap csinál magának egy új játékot, Villit. Ám Villi sokkal inkább szemétként definiálja magát, ami nem is csoda, hiszen egy műanyag evőeszközről van szó, egyéb kacatokkal felszerelve. Nem tetszik neki a játék lét és meg akar szökni. Ami pech, mivel Bonnie új kedvencéről van szó. Így Woody vállalja a feladatot, hogy ügyeljen kettejük kapcsolatára, ám Villi mégis megszökik, aminek a következtében Woody kénytelen lesz utánamenni és megkeresni. Ezzel elindítva egy újabb kalandot, amely során még egy régi ismerőssel, Bo Peeppel is összefutnak.

Kezdeném a pozitívumokkal: a látvány egyszerűen pazar volt, a Pixar évről évre egyre szebb és szebb animációs filmeket tesz le az asztalra, és a Toy Story 4. részénél sincs ez másképp. A széria legszebb darabjával van dolgunk. Az új karakterek nagyon jók, ötletesek. Külön kiemelném a plüssduót, akik a teaserben is szerepeltek már. Szerintem hozzájuk tartoznak a legviccesebb jelenetek.
A bevált narratíva ennél a résznél is működik. Egy olyan kalandot kapunk, ami korosztálytól függetlenül bárki élvezni tud. És ezzel a 4. rész érdemei itt ki is fulladnak. Ami a legjobban zavart, hogy bár az új karakterek viccesek és érdekesek is bizonyos ideig, Woodyn kívül a megszokott brigád tagja csak statisztálnak. Ugyan Buzz párszor berepül a képbe, de így is hiányérzete marad az embernek. Jessie-től kezdve egészen Rexig mindenki háttérbe van szorítva. Ez számomra igen nagy csalódás volt, mert bár a korábbi folytatásokban is fel voltak vonultatva új szereplők, a régiek mégsem kerültek a háttérbe. Itt meg teljesen félre lettek söpörve. Buzz viselkedése pedig teljesen karakteridegen volt az egész film során. Sose tudta mit csináljon, végig bizonytalan. Az az igazi Buzz, aki a második részben, amikor Al elrabolta Woodyt, egyből összeszedte a csapatot és irányította a mentőexpedíciót. Itt meg teljesen bárgyú módon viselkedik...
Bo karaktere is változáson ment át: egy igazi tökös csajszi lett belőle, aki meg tudja magát védeni. Igen, itt is érződik egy kis feminista felhang, de nem vitték túlzásba, mint ahogy a Disney a saját háza táján szokta.

Féltem attól is, hogy Villi egyfajta gender-szimbólum lesz: hiába született meg műanyag evőeszközként, hogyha ő elhiszi magáról, hogy egy játék, akkor egy játék lesz… De szerencsére ez a szál egyáltalán nem lett túltolva, sőt a cselekmény közepe felé Villi karaktere háttérbe is szorul, hogy nagyobb teret kapjon Woody, hiszen ez az egész történet az ő vívódásáról szól. Bo győzködi, hogy igenis van élet Bonnie-n kívül és a gazdátlan játékok élete sokkal jobb. Ám Woody mindig a hűségéről volt híres, hogy kitartott egy gazda mellett. Ám a film végén meg kell hoznia élete nagy döntését. Viszont a nagy, katartikus élmény számomra elmaradt, mert bár hatásos, mégsem annyira, mint annak idején a harmadik rész volt. Ugyanis teljesen kiszámítható, hogy mi fog történni, és talán ez a 4. rész másik nagy hibája: hogy újdonságokkal már nem tud annyira szolgálni. Hiába vagyunk egy ismerős világban, amibe mindig jó visszatérni, és a nosztalgiafaktor az egész film során hat ránk, viszont érződik, hogy ebben a világban már nincs annyi lehetőség. És az a vicc az egészben: a stúdiónál hiába hivatkoztak arra, hogy a 4. rész lesz a tényleges lezárás, még így is lehet folytatni a történetet. De innen kérem a stúdiót, hogy ne tegye! Sokkal jobb lenne az a megoldás, ha kisfilmek formájában (mint pl. Toy Story - Hawaii vakáció, Toy Story - Terror!, stb.) folytatódna a játékok története, mert úgy még működne is. De egy egész estés filmet egyszerűen már nem tudnak kitölteni ezzel a koncepcióval. Ha nagyon kötekedni akarnék, akkor azt is mondhatnám, hogy a 4. rész is rövidfilmek egyvelege.

Zárásként csak annyit mondanék, hogy nem egy rossz folytatásról van szó, mert attól távol áll, de az előző három rész mércéjét sem megugrani, sem megtartani nem tudta. Egy korrekt kaland régi ismerősökkel és új, vicces szereplőkkel.